Elkezdjük az 51-52-es szezont. Már minden csapat fixen 66 meccset játszik. Csakúgy mint 60 évvel ezután a 2011-12-es szezonban. 10-ből csak két csapat nem jutott be a rájátszásba. A Milwaukee-ba költöző Blackhawks, aminek nevét akkor csak simán Hawksra változtatták és a Baltimore Bullets (nem a későbbi Wizards) lett a két vesztes, a Royals és a Nationals a két divízió első. A második All-Star gála otthona is Boston volt. Paul Arizin a szezon gólkirálya besöpörte az All-Star MVP díjat és ha nem csak három év múlva osztják ki azt a fránya MVP díjat, akkor fogadni mernék rá, hogy azt is megnyerte volna. A csapata a Philadelphia Warriors keleti negyedikként még becsúszott a rájátszásba 33-33-al. Nézzük meg ezt az Arizint közelebbről. Sokat dobott kintről, pedig nem is volt hárompontos és elég furcsa a dobótechnikája, ami akkor normális volt. Itt egy videó: 

A rájátszás úgy zajlott, hogy az első körben két győzelem kell a továbbjutáshoz, a másodikban három és a döntőben négy. Azért az a címe az epizódnak hogy Paul Arizin majdnem mindent vitt, mert abban a bizonyos első körben 2-1-re kiestek a Syracuse Nationals ellen (most Philadelphia 76ers). A rájátszást a George Mikan vezette Mineapolis Lakers és a New York Knicks bírta a legjobban, tehát ők jutottak döntőbe. Ott hét meccsen a Lakers és George Mikan megszerezte első bajnoki címét. Még Mineapolisban. Jöhet a zene. Beindult a Rock and Roll! Még ha egy kicsit lassúbb is, de az. Az egyik első a Sixty minute man a The Dominoes-tól ebből a műfajban.

Ez Volt a harmadik NBA szezon. És 1951.

A Drafton David Sternt és kollégáit is fújolták, de a komisszár csak nevetett és intett, hogy hangosabban, vagy mikor nem csinálták szólt, hogy most fújolni kellene... Egyszóval jól érezte magát. A harmincadik választott után bejött az első játékos, akit David Stern jelentett be: Hakeem Olajuwon, az 1984-es draft első választottja. Ugyanabban az öltönyben, amelyet akkor viselt, mikor kiválasztották. Ez volt tehát Stern utolsó draftja, de még marad február elsejéig. Pont a munkába állásának harmincadik évfordulóján köszönünk el tőle.

Itt a bejegyzés látható megjegyzésekkel: http://index.hu/index2/?blogpreview=http://nbaelemzes.blog.hu/2013/06/28/a_2013-as_nba_draft_elso_kore

Első meccs: Tony Parker kosara

Az első meccset hatalmas várakozás előzte meg. Mint minden NBA nagydöntőt. A korai Heat vezetés egészen a harmadik negyed végéig nagyjából kitartott, amikor is az eladott labdákból feljöttek a san antonióiak. A végén, mikor a Spurs 90-88-ra vezetett Tony Parker csúszva-mászva, de valahogy bedobta a négy pontos különbséget jelentő kosarat, amit már nem lehetett egy hárompontossal kiegyenlíteni. Máshogy sem sikerült. Mindegyik meccsről készült egy remek kisfilm is. Ez az elsőről:

Második meccs: James blokkja

Szorosan indult a meccs, az első negyedben döntetlenre álltak a csapatok és a második félidő kezdetén is csak 50-45-re vezetett a Heat. A negyedik negyedben aztán bekattant valami. A Spurs adta el a labdákat és nem tudott dobóhelyzetbe kerülni, míg a Heatnek minden bement. És aztán jött James nagy blokkja szerencsétlen Tiago Splitteren. A mérkőzésen Mario Chalmers volt a meglepetésember, aki 19 ponttal vette ki a részét a kiütésből. Danny Green hármasai itt még nem voltak elegek a győzelemhez...

Harmadik meccs: a Green & Neal show

A Spurs kiütéses győzelme is szorosan indult, de aztán néhány Gary Neal triplával egy kicsit elhúzott a San Antonio. Ettől megjött az önbizalmuk, a Heatnek viszont elment, ráadásul Danny Green is belelendült. De még hogy! 9-ből hetet vágott be a meccsen. Neal tízből hattal zárt. Ezen a meccsen a duó segítségével megdöntötték az döntőben egy meccsen dobott hárompontosok rekordját. 

Negyedik meccs: Wade & James show

Ezt a meccset élőben nem láttam, úgyhogy inkább a videóra hagyatkozok. abból kitűnik, hogy egymás mellett haladtak a csapatok, majd Dwyane Wade megadta a szükséges lökést a Heatnek, így sikerül elérniük, hogy a párharc biztosan Miamiban fejeződjön be. 

Ötödik meccs: Manu a big boy game-en

Manu Ginobili a szezonban először kezdett és ezzel ő lett Marcus Camby után a második, aki egyszer sem kezd az alapszakaszban és a rájátszásban, majd a döntőben a kezdőötös tagja lesz. Manu élt is a lehetőséggel. Megadta a lökést az elején a Spursnek és így a meccs abból állt, hogy a Miami kapaszkodott, visszajött, majd megint lecsúszott. Hiába játszott Ray Allen zseniálisan, Tony Parker 26, Danny Green és Manu Ginobili 24 pontjára nem volt elég fegyvere a Heatnek.

Hatodik meccs: fejvédő, Allen, blokk

A hatodik meccset a Spurs kezdte jobban, főleg Tim Duncan volt remek az első félidőben de végig szoros volt. A vége felé ellépett a Spurs 5 ponttal Tony Parker remek triplájával és kettesével. Szinte mindenki azt hitte eldőlt, néhányan még haza is indultak. A bedobás után LeBron James -aki elvesztette a fejvédőjét és utána megtáltosodott- az első hárompontost mellédobta, viszont a támadólepattanó után újra hozzákerült a labda és ezúttal már nem hibázott. Kawhi Leonard csak az egyik büntetőt dobta be így három pontos különbségnél jöhetett a Heat. Ismét Jameshez került, de most is hibázott, de a lepattanót Bosh szedte le, aki kiosztotta Ray Allennek a sarokba és 5.2 másodperccel a vége előtt ő be is dobta. A hosszabbításban három pontos Heat vezetésnél a Spurs dobta be a labdát az oldalvonalról, de Danny Green nehéz hárompontoskísérletét Chris Bosh leblokkolta. Ezzel jöhetett a hetedik meccs.   

Hetedik meccs: Shane Battier és Lebron James triplái

A hetedik meccset a Spurs kezdte jobban és érezni lehetett az feszültséget a levegőben. Új faktor érkezett a sorozatba Shane Battier személyében. Danny Green és Gary Neal kiégett, így a Heat operált a hármasokkal. Nem is rosszul. LeBron James 5-10-et, Battier 6-8-at dobott messziről. Bosh nem dobott pontot. Hiába volt Leonard és Duncan is remek a másik oldalon, csak megközelíteni tudták a Miamit. Tony Parker 10 ponton ragadt. A meccs végére elfogyott a San Antonio, mind testben, mind lélekben, így a Miami Heat az NBA 2013-as bajnoka a Spurs 95-88-as leverésével.

Június 27-én Draft, októberben a 2013-14-es szezon. Addig nyár van, ahol a szabadügynökökre összpontosul majd a figyelem. Akkor is érdemes lesz majd követni az NBA-t.

Minden első helyes szavazat (aki most kapcsolódik be a díjakba annak elmondom újra, hogy újságírók szavaznak a legjobb háromra minden kategóriából és az első hely 5 pontot ér a második kettőt, a harmadik egyet) rá esett. Ezzel a negyedik játékos lett Blake Griffin, David Robinson és Ralph Sampson után aki így nyert. És az első kisember. Ugyancsak ő lett a negyedik Trail Blazers játékos aki megkapta a díjat Brandon Roy, Sindey Wicks és Geoff Petrie-t  követően. A szavazáson Anthony Davis lett a második a harmadik helyet pedig Bradley Beal foglalja el. Lillard még becsatlakozott abba az elitklubba, aminek tagjai újonc szezonukban legalább 1,500 pontot és 500 gólpasszt szereztek. A klub eddigi tagjai olyan legendák mint Allen Iverson és Oscar Robertson. És most Lillard. A Trail Blazers végre megtalálta az aranytűt az ezüst szénakazalban. És ez a tű úgytűnik nem porcelánból van mint portlandi elődei. A Blazers jövőre sokkal jobb lehet és kiváncsian várom milyen helyet fog majd elfoglalni Damian Lillard az NBA történetében.

Addig is nézzük meg mi lett a tegnapi meccsek végeredménye. Ebben a körben egy csapat sem esett ki.