NBA elemzés

Elkezdjük az 51-52-es szezont. Már minden csapat fixen 66 meccset játszik. Csakúgy mint 60 évvel ezután a 2011-12-es szezonban. 10-ből csak két csapat nem jutott be a rájátszásba. A Milwaukee-ba költöző Blackhawks, aminek nevét akkor csak simán Hawksra változtatták és a Baltimore Bullets (nem a későbbi Wizards) lett a két vesztes, a Royals és a Nationals a két divízió első. A második All-Star gála otthona is Boston volt. Paul Arizin a szezon gólkirálya besöpörte az All-Star MVP díjat és ha nem csak három év múlva osztják ki azt a fránya MVP díjat, akkor fogadni mernék rá, hogy azt is megnyerte volna. A csapata a Philadelphia Warriors keleti negyedikként még becsúszott a rájátszásba 33-33-al. Nézzük meg ezt az Arizint közelebbről. Sokat dobott kintről, pedig nem is volt hárompontos és elég furcsa a dobótechnikája, ami akkor normális volt. Itt egy videó: 

A rájátszás úgy zajlott, hogy az első körben két győzelem kell a továbbjutáshoz, a másodikban három és a döntőben négy. Azért az a címe az epizódnak hogy Paul Arizin majdnem mindent vitt, mert abban a bizonyos első körben 2-1-re kiestek a Syracuse Nationals ellen (most Philadelphia 76ers). A rájátszást a George Mikan vezette Mineapolis Lakers és a New York Knicks bírta a legjobban, tehát ők jutottak döntőbe. Ott hét meccsen a Lakers és George Mikan megszerezte első bajnoki címét. Még Mineapolisban. Jöhet a zene. Beindult a Rock and Roll! Még ha egy kicsit lassúbb is, de az. Az egyik első a Sixty minute man a The Dominoes-tól ebből a műfajban.

Ez Volt a harmadik NBA szezon. És 1951.

1950-et vesszük alapul a mai részben. Az NBA alapszakaszában ekkor 11 csapat volt. 6 a keleti és öt a nyugati csoportban. Ez még a George Mikan korszak, amikor is a Mineapolis Lakers centere sorban nyerte az elismeréseket. Az 50-51-es szezonban viszont még nem nyertek bajnoki címet. Még. Hat volt NBL-es csapat megszűnt. Az Anderson Packers, a Chicago Stags, a Denver Nuggets, a St. Louis Bombers, a Sheboygan Red Skins és a Waterloo Hawks. Egyik sem egy viszonylag nagyváros csapata volt, kivéve a Chicago Stags együttesét. Ők draftolták egyébként a Celtics legenda Bob Cousy-t is, de mivel megszűntek az ötvenes évek legjobb irányítója a Celticshez került, amely csapat meghatározza majd a következő részeket. De nem ezt. Ebben az évben rendezték az első all-star gálát is a Boston Gardenben. Az MVP Ed Macauley lett. Itt a meccs összefoglalója:

A Döntőben a Rochester Royals és a New York Knicks jutott be. Végül a győztes a mostani Sacramento Kings lett, ami Rochester Royals néven akkor szerezte mostanáig első bajnoki címét. A zene rovat most sem maradhat el. Most 1950 egyik legnagyobb slágerét, Patti Page Tennessee Waltzát hallgathatjuk meg.

Következő az 1951-52-es szezon, amikor Laker kezd el dominálni.

Öt napos kiránduláson voltunk a miskolci u-18-as női B divíziós EB ideje alatt. Mikor írjak bejegyzést, ha a kirándulás közben nincs internet, délután pedig meccsekre megyek. Most így délelőtt kötelező írnom egyet. Írok is az EB remekül szereplő Litvánia NBA játékosairól. Eddig két meccse voltam (a kirándulás miatt) az egyiken 96 ponttal verték Norvégiát, a másikon Bosznia és Hercegovina egy utolsó pillanatban bedobott hármassal verte Németországot. A Litvánok a férfi kosárlabdában is élen járnak. Íme a top 5 NBA játékosuk:

5: Linas Kleiza

Nem mindenkinek sikerült maradandót alkotni. Kleizának többé kevésbé igen. Torontóban és Denverben is hozta a tíz pont körüli teljesítményt. A Toronto idén kitette a keretéből. 

4: Sarunas Marcilionis

Sarunas Marcilionis egy 10 pont feletti dobóhátvéd volt, aki megfordult a Golden State Warriors, a Sacramento Kings, a Seattle SuperSonics és a Denver Nuggets színeiben. A szovjet és a litván válogatottban is szerepelt.

3: Jonas Valanciunas

A nyári liga MVP-je a jövő litván reménysége, aki ha egészséges be is válthatja a hozzáfűzött reményeket. A harmadik hely elfogadható. Kérdés képes lesz-e később előrébb mászni ezen a listán a Toronto centere.

2: Zydrunas Ilgauskas

12 jó clevelandi és egy jó Heatben eltöltött év után vonult vissza. Mindenben jó volt, amiben egy centernek jónak kell lennie. A Cavaliers sokat köszönhet neki, de mégsem ő lett az első a listán. 

1: Arvydas Sabonis

Ha valakit beválasztanak a kosárlabda hírességeinek csarnokába az valamit nagyon jól csinált. Sabonis nem is a Portlandben nyújtott teljesítményéért, hanem főleg az Európában és a nemzetközi téren elért eredményeiért csatlakozhatott az elitklubhoz. Ugyanolyan statisztikái voltak az NBA-ben mint Ilgauskasnak, de azért mégis őt választom kettejük közül.

Ez volt tehát a top 5 litván játékos. Összesen tízen játszottak eddig az NBA-ben ebből az országból. Ketten (Jonas Valanciunas és Donatas Motiejunas) nem a Szovjetúnióban, hanem az önálló Litvániában születtek. Holnap (nagyon remélem, hogy tényleg holnap) folytatom az ötvenes éveket a kezdtetek sorozattal. 

Megalakult egy új liga! Ebben a sorozatban átnézzük az ötvenes éveket. Persze főleg kosárlabdában. Abból is NBA-ben. Szóval ez volt az első NBA szezon, abban a ligában, ami a BAA és az NBL egyesüléséből jött létre, tehát nem akkor született meg az első kosárlabdaliga, amikor az NBA. Kezdetben 17 csapatunk volt. Vagy ha most odaképzeljük magunkat egy ötvenes évekbeli chicagói Jazz kávézóba és éppen erről olvasunk, vagy a tévében látjuk az összefoglalóját otthon a kanapéban (akkor még nem volt élő meccs közvetítés), akkor mondhatjuk, hogy 17 csapat van éppen a ligában. Ne beszéljünk múlt időben. Ha már TV:

Csak segítségképpen. A 17 csapat neve pedig: Syracuse Nationals (későbbi Philadelphia 76ers), New York Knicks (későbbi New York Knicks), Washington Capitols (jövőre meg fog szűnni), Philadelphia Warriors (későbbi Golden State Warriors), Baltimore Bullets (a tavalyi (1948-as) bajnok ami öt év múlva megszűnik), Boston Celtics (ami ugye soha sem változik), Mineapolis Lakers (későbbi Los Angeles Lakers), Rochester Royals (későbbi Sacramento Kings), Fort Wayne Pistons (későbbi Detroit Pistons), Chicago Stags (ötvenben megszűnik), St. Louis Bombers (ez is), Indianapolis Olympians (53-ban megszűnik), Anderson Packers (51-ben megszűnik), Tri-Cities Blackhawks (későbbi Atlanta Hawks), Sheboygan Red Skins( 52-ben vége), Waterloo Hawks (1951-ig bírta), Denver Nuggets (NEM az a Denver Nuggets, aki most az NBA-ben szerepel, hanem egy a szezon végén felbomló csapat).

A megszűnt csapatok 90%-a az NBL-ben meghatározó csapat volt. Aztán az NBL csődbe ment és a csapatai sem bírták már sokáig a kisvárosokban. Nehéz lenne a szezonvégi végeredményeket leírni, mert például a New York Knicks a Keleti divízió másodikja lett 20-6-tal az első Syracuse Nationals pedig 9-1-gyel zárt. 

Miközben rátérünk a többire hallgassuk meg két akkori sztár (akik most sem ismeretlenek) Frank Sinatra és Doris Day közös 49-es slágerét a Let's take an old fashioned walk-ot. Most minden 49-ről szól.

George Mikan volt akkoriban az NBA sztárja. Uralta a pályát magasságával és csak miatta az NBA kiszélesítette a festéket, amiben csak három másodpercig lehet tartózkodni. A döntőbe rájátszás nélkül a két alapszakaszt legjobb eredménnyel záró gárda, a Mineapolis Lakers és a Syracuse Nationals került. Itt egy videó a meccset megnyerő dobásról, amit Bob Harrison engedett el. A mozdulata egyáltalán nem volt akkor furcsa. Mivel nem volt hárompontosnem is nagyon dobtak messziről, a centerek pedig csak a horgokat dobálták. Átlag 10 százalékkal. Átlagos volt, hogy a játékos fél kézzel dob, vagy a gyomrától. Shawn Marion dobása is átlagos lett volna. 

Ez volt 1949. Hamarosan folytatom.

Greg Oden szerződést kapott a Miami Heatnél. Még egy esély a sérülékeny magasembernek, akit mindenki a következő évtized meghatározó játékosának tartott az egyetemen. Aztán most szurkolni kell neki, hogy egészséges maradjon. Szörnyű lehet ezen végigmenni, de az adhat egy kis vigaszt, hogy nem ő az egyetlen, aki hasonlóan járt.

Ralph Sampson:

Odenhez hasonló hatalmas összetörésről én nem tudok, de egy karrier félbetörése már sajnos gyakoribb. Ralph Sampson első két évében még fantasztikus volt, ahogy mindeni elvárta tőle, de utána már csak a szezon felén, vagy azon se léphetett pályára sérülések miatt. Érdekesség, hogy első térdsérülését, ami a későbbi probléma forrása volt úgy szerezte, hogy elcsúszott a vizes padlón egy középiskolai meccsen. Ha feltörölték volna...

Brandon Roy:

Ő is remekül kezdett, a Trail Blazers vezére volt, de a sérülések meggátolták az elejétől fogva. Idén még játszott egy keveset a Minnesotában, de megsérült és ez már elég volt neki. Visszavonult. 2011 után 13-ban is. Lehet, hogy még egyszer megpróbálkozik és beéri Michael Jordant a visszavonulások számában?

És néhány még néhány név:

Tracy McGrady, Yao Ming, Steve Francis, Bill Walton. Mind elértek szép eredményket és remekül játszottak mikor egészségesek voltak. Ide lehetne sorolni Roy-t is, de azért a visszavonulások és minden más miatt különraktam. A most felsoroltak közül egyedül Bill Walton lett bajnok. Egyébként három Trail Blazers és négy Rockets játékos szerepel a listán (ha Odent is a Blazershez vesszük). Nincs szerencséjük.